Májusban, Mária hónapja során is érdemes visszatekintenünk a húsvéti eseményekre. Még a vallásukat jól ismerőket is meglepi az a tény, hogy azok sorában, akiknek megjelent a Feltámadt Üdvözítő, nincs említve Mária. A Szentatya a közelmúltban is úgy beszélt Jézus édesanyjáról, mint aki közreműködő volt a megváltásban. A Jézushoz legközelebb álló ember, a Boldogságos Anya szerepe a megváltás eseményének egészére kiterjed. A Szentírásban a Golgotán, a kereszt alatt látjuk utoljára, majd a mennybemenetel után van még említve, amikor a tanítványok közösségével együtt várja a Szentlelket. Nem a maga számára kéri és várja, hanem Jézus művére, a megváltottak közösségére.
Miért e hallgatás? – kérdezhetjük. Miért nem hozzá ment húsvétvasárnap először? Miért nem saját anyját részesíti Jézus ilyen kitüntetésben? Ahogy az angyali üdvözletet is másoktól tudta meg Szent Lukács, úgy, ha ez rejtetten, csendben ment is végbe, tettek volna említést róla az evangélistáknak. De csak a hagyomány beszél arról, hogy valószínűleg megjelent húsvétvasárnap Máriának is Jézus.
A hallgatás az Úr ereje. Máriának nem volt szüksége Jézus megjelenésére, mert Ő tudta, hogy Jézus feltámadt, hitből tudta, a hit asszonya, Mária. Az ő hitének nem volt szüksége a megerősítésre, mert ő „boldog volt, mert hitte mindazt, amit az Úr mondott neki.”
Ő inkább volt boldog azért, mert hallgatta Isten szavát, mint azért, hogy Isten Fiát a méhében hordozta és tejével táplálta. „Boldogabb, aki hallgatja és megőrzi Isten igéjét!” (Lk 11,28) Ő valóban igaz volt és valóban a hitből élt. Neki nem volt szüksége fizikai látásra, mert ráillett: „Boldogok, akik nem láttak és hisznek”.
Jézus azt is mondta: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám!” (Mt 12,50) Legyen tehát bennünk is Mária hite, mert hitünkben tapasztaljuk meg Jézus feltámadását, amely világosságot, békét, örömet ad. Máriát nem kényeztette el az Úr földi élete folyamán, s ilyen az Egyház élete is. Ő mégis olyan boldog anya, aki nem felejtkezik meg gyermekeiről. „Anyám mindig elfogad.”
Orosz Lőrinc, ny. plébános