Benne élve ismeri és szereti meg az ember otthonát, azt a helyet és közösséget, amely őt várta, befogadta. Ez érvényes egyházunkkal kapcsolatban is.
Szeretem egyházamat, mert az Anyaszentegyház – mint igazi anya – szült a krisztusi életre, és lettem tagja élő és éltető közösségének. Az ember tiszteli, szereti anyját, nem emlegeti gyengeségeit. A katolikus egyház kétezer éves múltja sok emberi vonást, hiányosságot is mutat, de bármilyen bomlasztás indult belülről vagy kívülről – tévtanítások sűrű erdeje; tudatos lejáratás, véres üldözések – ezek ellenére az egyház hajója nem süllyedt el, mert Krisztus alapította, s a pokol hatalma nem vesz erőt rajta.
Szeretem egyházamat, mert a sok küzdelemben állva maradt, megnyesve is mindig kizöldült. Nemcsak a védekezés erejét birtokolja, hanem magában hordja a megújulás energiáját is.
Otthonában az embert táplálják, nem is szűkösen. Egyházunk a lelki táplálékok bőségét adja az éhes és szomjas vándornak, aki elfárad a zarándokúton. Az erőforrás nem apad ki, bőséggel meríthet az ember a kegyelem vizéből, hogy bírja a támadásokat, s legyen ereje – ha kell – odatartani a másik arcát is.
Szeretem egyházamat, mert tanítása a földi javak hiányában is boldogít, megérteti, hogy csak egy a szükséges: a jobbik részt választani, az Úr lábánál maradni.
Szeretem egyházamat, mert sokat tett a tudomány, a művészet, az oktatás és egészségügy terén, bár sokszor ósdinak tekintették kincseit. Főleg a hitet vetették meg, és a tudás ellenségének tartották, holott a hit és az értelem – mint két szárny – tartja fenn az embert és az emberiséget.
Szeretem egyházamat, mert a gyengét, a bűnöst, a tékozló fiút is örömmel visszafogadja Értéket, értelmet ad a szenvedésnek, és Jézusban megnyugvásra talál az üldözött.
Szeretem egyházamat szépsége miatt, liturgiájának harmóniája, kórusainak felemelő zengése, passióinak gazdagsága miatt. Szeretem szentjeiért, akik a szőlőtőből áradó kegyelem megtisztító erejével nyomot hagytak a világban. Példájuk segít legyőzni az ösztönt, a kapzsi vágyat, az önző érdeket. Ők mutatják meg, hogyan lehet élni, s ha kell, meghalni az igazságért, az erények tisztaságáért, a szeretet örökkévalóságáért; Jézusért.
Szeretem templomainak arányosságát, szentségét, képeinek, szobrainak szépségét és üzenetét: érdemes a szűk úton járni. Szeretem egyházamat, mert nem hagy bizonytalanságban, hazavezet, van tapasztalata az örök Jóságról, aki megítél, de atyaként hazavár és örül hazaérkezésemnek. S mert szeretem az egyházat, mindig fáj, ha gyalázzák, mindig öröm, ha tisztelettel vannak iránta.
Rajtunk is múlik, mit gondol a világ az egyházról. A mi egyházképünk hatással van a társadalom által alkotott egyházképre. Az új évezred a közösségi egyházképet kívánja és mutatja. Legyünk munkálói ennek! A Krisztust követők közössége csakis mint a megtértek közössége fejtheti ki világformáló hatását. Az egyház azonban az ellenmondás jele is lesz mindvégig. Boldog, aki nem emberi intézménynek tartja, és nem botránkozik múltján, jelenén.
Szeretem egyházamat, mert az ember szereti az anyját.
Orosz Lőrinc, ny. plébános