Vegyes érzelmekkel jöttem a „Szent Annába” 1991. május 15-én ,mert csanádi pap barátaim azt mondták, ha nem vállalom ezt a nagy helyet, akkor eláshatom magamat. Másrészt az itteni helyzet azért is problémás volt, mert két elődöm is belebukott az orgona építésébe.
A papi életben is meghatározó ki kinek az embere. A helyzetet át kellett látnom, de bárhová nyúltam, lehetett indítani és eredményt hozott. Mivel szerettem dolgozni, sokan hamar észrevették, hogy az egyházközségért csinálom. Voltak, akik várakozással nézték, na, mire viszem. Mivel a rendszerváltás kapcsán volt egy fellendülő érdeklődés az egyház iránt és még nem voltak iskoláink, sok hittanosunk volt, ebből 1992-ben 67 elsőáldozó. Indítani kellett az ebesi templomépítést, mert a házasságkötő teremben miséztünk.
Mikepércsen pedig nagyon elhanyagolt állapotú helyen gyűltünk össze, bár ez saját ingatlan volt. Sok örömet okozott a megindított hitoktató képző, ahol 15 év alatt 103 fő kapott oklevelet. Szerettem nyaranta a gyerekekkel táborba menni, és együtt gyalogolni. A hétfő esti katekumen csoportom mindig szépen felfejlődött, több megtérőnek örülhettem. Évekig sokan látogatták a nyugdíjas csoportunkat, de sajnos javarészt meghaltak. A Mária Légió helyi és országos találkozóin igen aktív imádkozók voltak, de itt is kiöregedtek, vagy elhunytak.
Igen szép Biblia körünk működött évről-évre, a beszélgetések emlékezetesek voltak. Minden évben igen sok jegyest készítettünk fel házasságkötésre: élmény volt nekik is. Szentföldi utazásaim kapcsán mindig csoportot vittem, mint lelki vezető. A kilenc alkalom nekem is újjászületés volt. A templom oltárainak restaurálása érdekes folyamat volt. Az altemplomot 1996-ban berendeztük urnás temetkezésre és ennek az összege fedezte.
Külső és belső festés, kétszer is borítottuk a padozatot, hiszen a márvány illusztrisabb lett. Két új haranggal gazdagodott a templomunk 2011-ben. Az ebesi templom 1998. augusztus 9-én lett felszentelve. A mikepércsi pedig 2000-ben. 1996-tól a Simonyi u. 38-ban a 19 fős fiú kollégiumot én irányítottam 2011-ig, utána az egyházmegye. Nagyon szerettem gyóntatni. Köszönöm az Úrnak a betegségeimet, erősítettek. Engem 1993-ban az új egyházmegye felállításakor meg se kérdeztek mi a szándékom, de a munka miatt maradtam, és hogy építsek templomot Ebesen.
Köszönöm az Úrnak a lehetőséget és kegyelmet. Köszönöm a hívek ragaszkodását. Köszönöm a testületi tagok bizalmát és együttműködését. Búcsúi szentmisém 2017. július 30-án délelőtt 10 órakor volt.
Köszönöm Bosák püspök úrnak, hogy marasztalt. Köszönöm Ferenc püspök úrnak, hogy méltányolta a 25 évemet. Imádkozom híveimért.
Támogassák utódomat! Ha szükség lesz rám, még bírom, segítek.
Orosz Lőrinc prépost-plébános
Debreceni Katolikus Figyelő, XXVII. évfolyam 3. szám