Szent Lászlónak anyja, a lengyel Richeza hercegnő adott olyan nevelést, hogy szent legyen. Rendíthetetlen hit, egyházszeretet jellemezte, igazságérzete példaértékű ma is. Szakadatlanul járta az országot, minden réteggel kapcsolatban volt. Imaélete feltűnt mindenkinek, még az ördög is zaklatta elmélyült imáiban. „Mint fénylő nap, úgy világított népe előtt”. Személyes kisugárzása is óriási volt. Bajban, szenvedésben hozzá fordultak a rászorulók. Ő akart és tudott segíteni. Trónra lépésének 940. és szentté avatásának 825. évfordulóját ünnepeljük 2017-ben. Humánusan bánt ellenfeleivel, emberszámba vette riválisait. A Monte Cassinói apáthoz írt levelében megvallja, hogy „hatalmas bűntudat marja, mert úgy érzi, az e világi hatalmat nem lehet bűnök nélkül gyakorolni”. Ma is példa lehet ez az önismeret és önkritika. Példaértékű döntéseket hozott és példamutató magatartást tanúsított. Egyszerűség, természetközelség és ésszerűség jellemezte. Csak győztes csatái voltak, féltek tőle, mint a mennykőtől. A békét többre tartotta, mint a hatalmat. Testvérével, Gézával nem volt közöttük rivalizálás, féltékenység. Számára a haza ügye és az egyház ügye egyet jelentett. „Ha megtérnek, éljenek, ne öljük meg őket” – mondta, amikor a kun harcosokat üldözték. Nem vakította el a hatalom és a rang, hiszen még a koronázással sem sietett. Szent László nemcsak Árpád vérét érezhette magában, hanem Szent István lelkületét is, hiszen meg tudott bocsátani az izgága és kapkodó Salamon királynak. 1083-ban Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent Gellértet avattatta szentté a nép óhajára. Az ősök példája kötelezte és lelkesítette őt is. Az 1092-es Szabolcsi zsinaton valláserkölcsi törvényeket hozott: a hitetleneket, a böjtöt megszegőket, a pogányságba esőket fenyegették meg, mondván, a vallástalan ember könnyen alkuszik meg lelkiismeretével, és hamar vállalkozik mindenféle gazságra. A családtagok torzsalkodásai és az utódlás gondjai annyira megviselték, hogy 1095. június 29-én meghalt, miután szélhűdés érte. Az új hit terjesztésekor sajnos sírját feldúlták, a katolikusok csak nehezen tudták megmenteni az ereklyéket. Az örökséget ápolni kell a mai kor magyarjainak is, főleg a hit megvallásában és a lelki erősségben.
Orosz Lőrinc prépost-plébános