Hálát ad és magasztalja az Atyát, azért hogy embertestet alkotott neki. Hálát ad, hogy elhozhatta az Atya szeretetét, irgalmát, jóságát. Hálát ad, hogy a megváltás művét véghez viheti, hogy az emberiségnek az életét az élet teljességét, örök életet adhatja, áldozata által. Hálát ad Jézus az Atyának, mindennek a forrásának a szent és örökkévalónak, de hálája a Szentlélek indítása és jelenléte működése által valósul meg. Ez a hála benne van abban az örök szeretetben amellyel az Atya, Fiú felé fordul, hogy teljesítse a megváltás művét.
Jézus hálaadása az Ő órájában sűrűsödik össze és a szenvedésében és kereszthalálában csúcsosodik ki. Az Ő órája már elkezdődik a megtestesülésében, hiszen szolgai alakot ölt és kiüresítette önmagát, egy lett közülünk a bűnt kivéve. Az Ő órája nyilvánvalóbbá válik a nyilvános működésével, amikor hirdeti az Atya jóságát, irgalmát. Mindannyian ebbe kapaszkodhatunk. Ebből a hálaadásból élünk mi emberek. Amikor elérkezik Jézus Jeruzsálembe való bevonulása, akkor örül, amikor asztalhoz ül tanítványaival, ujjong, hogy adhassa a nagy ajándékot, önmagát, az Atyának engesztelő áldozatul és az emberiségnek, megmentésül. A legtöbbet és a legnagyobbat adhatja az Atyának, de felénk is az emberiség felé. Életét adta üdvösségünkért és testét és vérét a színek alatt az eucharisztiában lelkünk táplálékául és hitünk erősítésére. Rá vagyunk szorulva Jézus hálaadására, azért is hogy a mi kéréseink is elfogadottak legyenek és ennek vétele kapcsán eljuthassunk az örök életre. Az Új Szöv-ben az ember hálája mindig Jézus hálájához csatlakozik.
„Áldalak téged Atyám, mennynek és földnek Ura ……Jöjjetek hozzám mindnyájan akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve…. nyugalmat találtok lelketeknek.”/Mt,11, 25-29/ „Hálát adott a kenyérszaporítás előtt, hogy adhat az embereknek, örömet okozhat. Lázár feltámasztásánál szemét az égre emelve így imádkozott „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.”/Jn,11,41./ Sz. Pál tanításának is kívánalma „Adjatok hálát mindenkor, mindenért Urunk Jézus Krisztus nevében Istennek az Atyának,”/Ef 5,20/ Az Isten iránti szeretet és hála alapja az Ő dicsőségének és létezésének. A három ifjú hálaadását a zsolozsmában is imádkozzuk „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló.”/Dániel 3,89/ Szűz Mária imája” Magasztalja lelkem az Urat. /Lk,1,46/ Sz. Pál a hálátlanságot erkölcsi hiánynak nevezi.
„Megtanultam, hogy beérjem azzal amim van. Mindent elviselek abban aki nekem erőt ad.”/Fil 4,12-13/ Mindig van miért hálát adnunk, de ez szívből jövő és őszinte legyen. Istennek legyen hála. A létért, a próbatételekért és az Úr irgalmáért adjunk hálát.
Orosz Lőrinc, ny. plébános