Keresztény reflexió a „New Age”-ről
A most megjelent vatikáni dokumentum nem könnyű olvasmány, de még nehezebb eligazodni abban a világban, amelyben a New Age-mozgalom eszméi hatnak. Sok ember számára vonzóak lehetnek ezek az eszmék, mert a lemondás nélküli boldogságot, könnyek nélküli vallást, felelősség nélküli tökéletességet ígérnek. A mozgalom azért gyakorol lenyűgöző hatást egyes keresztényekre, mert nem ismerik eléggé azokat az értékeket, amelyek megvannak a katolikus hit egészében: a lelki élet fontossága, az élet értelmének keresése, az ember és a teremtés kapcsolata stb. Vajon elegendő figyelmet fordítunk-e az „élő víz”-re, amelyre az emberi szív áhítozik?
Az egyházi állásfoglalást a történelmi pillanat indokolja. A harmadik évezred elején Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtti születésére emlékezünk. Egyes asztrológusok szerint a Halak korszaka, amelyet a kereszténységgel azonosítottak, a végéhez ért, és elérkezett a Vízöntő kora, amely az egyetemes vallásosság korszaka lesz. Ennek az Új Kornak leghatásosabb szószólója ez a mozgalom, amely az „én”-t szentként ünnepli. Mindenki azt válogat ki magának a hitből, ami neki tetszik. Isten az egyén fejlődésének támogatójává törpül. Dicsfény övezi a szabadságot, az önállóságot.
A nyugati ezoterikus tanok kortárs változata, az új gnoszticizmus a vallási közömbösség talaján bontakozhatott ki. A pogány vallások újjáéledését láthatjuk benne, amelynek egyik feltűnő jellemzője a rendkívüli és a paranormális jelenségek iránti élénk érdeklődés. A személyes Istent elutasítja, elferdíti Isten Igéjét. A természet bizonyos szellemeit úgy írja le, mint hatalmas energiákat. Nincs különbség jó és rossz között, mert az emberi tettek a megvilágosodásnak vagy a tudatlanságnak a gyümölcsei. A betegség és a szenvedés abból ered, hogy valamit a természet ellen teszünk. Egyesek szerint még a halál is kikerülhető len-ne a reinkarnáció által. A Földanya melegével való kapcsolat megszünteti a teremtő-teremtmény közti szakadékot. A New Age követői elvetik azt a keresztény tanítást, hogy az ember lényege szerint teremtmény. Szerintük csupán technikák és terápiák fejlesz-tik az emberi személyt, nem pedig az isteni kegyelemmel való együttműködés.
A New Age tagadja a Biblia antropológiai szemlé-letét. Nem nehéz a panteisztikus felfogást észrevenni abban, hogy Istent személytelen energiának, Jézus Krisztust pedig csupán egy történeti személynek tart-ja. A világ nem teremtett valóság, hanem örök és ön-fenntartó. A New Age túl nagy jelentőséget tulajdonít a tudásnak és a tudatosságnak, amely által az univerzumot nemcsak megismerhetjük, de meg is változtathatjuk, így problémamentes világot teremthetünk magunknak.
A hiteles vallási hagyományokat, amelyek bölcsességre, önuralomra és együttérzésre nevelnek, ez a mozgalom elveti. Itt a tréningek vezetnek a jóléthez, boldogsághoz. A mozgalom képviselői gyakran új lelkiségről beszélnek, azonban nincs semmi új benne, csupán az elmúlt idők gnoszticizmusa van felmelegítve, tetszetős, modern tálalásban. Lelkiség helyett inkább „lelki narcizmusról”, öntetszelgésről beszélhetünk. A hiteles lelkiség nem az, hogy mi keressük Istent, hanem, hogy Isten keres minket. A keresztény hit számára Jézus Krisztus nemcsak történelmi személy, hanem eszménykép is.
Összegezve: A New Age tanaiban egyetlen olyan elemet sem találunk, amely elfogadható lenne a keresztények számára. Istenfogalmuk homályos, istenük csupán személytelen energia, a világot éltető őserő. Minden lazítási technikát imának mondanak, pedig azok legfeljebb jóleső pszichikai állapotot képesek előidézni, de nem vezetnek Istenhez. A keresztény hit úgy tekint Istenre, mint mindenek teremtőjére. Határozottan el kell tehát utasítanunk a New Age mozgalmat, mivel nem ismeri el a keresztény hit kinyilatkoztatott igazságait.
A vatikáni dokumentum utal arra, hogy Jézus Krisztus adja nekünk az élő vizet. A szamariai asszonynak Jézus élő vizet ígér, ez úgy áll előttünk, mint az igazsággal való találkozás szimbóluma, elköteleződésünk ősmintája. Nem a Vízöntő jegyétől kell várni az igazságot, hanem Jézustól. Illuzórikus az is, hogy magunk vagyunk saját valóságunk magalkotói. Ebben az esetben a fogyatékosok kicsúfolva érezhetnék magukat, azt hallva, hogy maguk az okai bajuknak. Tudnunk kell, hogy emberi korlátozottságaink teremtményi voltunkból következnek. Az ember nem lehet önmaga istene, megváltója.
A megtévesztő tanok ellen a hiteles keresztény lelkiség és tanítás elmélyítésével védekezhetünk. Beavató szertartáson nem vehet részt keresztény hívő! Mindnyájunk kötelessége hitelesen felkínálni a keresztény üzenetet. A Szentírás, a keresztény lelki hagyományok és a szentek példájának mélyebb ismerete alapján észre kell vennünk korunk tévedéseit. Mind mélyebben megértve saját vallásunk és hitünk szépségét, nem a könnyek nélküli életre, hanem az Igazság és kegyelem örök életet fakasztó vizére vágyakozunk.
Orosz Lőrinc, ny. plébános