Keresztelő Szent János Jézushoz küldte tanítványait: te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk? Az evangélisták a tömeg láttán ezt mondják: „mindenki téged keres”. Valóban várták és fogadták az Urat, mert meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Örök kérdés azonban, hogy ma is, meg a történelem folyamán, miért megyünk Jézushoz. Erre lássunk néhány szempontot. Első helyen említhetjük azt a tényt, hogy az Úr hív és vonz bennünket. „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve. Én felüdítelek titeket.” (Mt 11, 28) Jézus hív és vonz bennünket, mert értéket és kincset bíz reánk. Továbbá, megyünk Jézushoz, mert nyugtalan és háborgó a szívünk, sokszor kísér az aggódás és a félelem. Ha rátalálunk, mi is valljuk Szent Ágostonnal, hogy „nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik benned, Istenünk”. Mindenki érzi, tapasztalja az erőtlenséget, nemcsak a betegek és idősek, hanem a küzdésben elfáradtak is. Megyünk hozzá, mert erőre van szükségünk. Kell az erő a jót megtenni, és a rosszat legyőzni. Megtapasztaljuk, hogy Jézus olyat ad, amit más nem ad és nem adhat. Az életben érhetnek bennünket kudarcok, hogy nem kellünk vagy elutasítanak bennünket. Jézus biztat, hogy merjünk hozzá menni, mert Ő nem utasít el senkit, aki nála kopogtat.
Tapasztalat hozza, hogy az ember lelkileg is szomjas és éhes, de az Úr szólít bennünket is, hogy ilyen szükségben is mehetünk hozzá, mert kielégít bennünket. Az embert kell, hogy érdekelje az élet, a jövő és a távolabbi jövő. Jézus életet ad és örök életet ígér annak, aki benne hisz. Megszenvedi az ember az igazságtalanságot, a földi életben szinte mindenkit utolér vagy nyugtalanít. Megyünk Jézushoz, mert Ő az Igazság, de ebbe sokan belehaltak, viszont megtalálták a teljeset.
Jézus a történelem igazi jó Pásztora, aki keresi az eltévedtet, boldogság és öröm, ha ránk talál. Olykor kérni is kell: Uram találj meg engem is. Visz bennünket Jézushoz az a bizalom, amelyben benne van, hogy mindent tud rólunk és mégis szeret. Megyünk hozzá, mert sok szenvedés és újrakezdés után rájövünk arra, hogy nélküle semmit sem tehetünk, de mindent megtehetünk abban, aki nekünk kegyelmet ad. Az élet viharaiban meggyötört lélek rájön arra, hogy akitől sokat és mindent kaptunk annak hálát és köszönetet kell adni és mondani. Az örök életnek is ez lesz egyik motívuma Hála Istennek, hogy hazaértünk.
Akik sok vihart megéltek, azok hangoztatják, őszinte hitvallással, hogy megyünk Jézushoz, mert Vele akarunk élni. Az Úr csak jó és csak jó tud lenni, akik nála maradnak, átélhetik ezt az élményt, hogy Uram jó nekünk itt lennünk. Elég hamar meg lehet tapasztalni, hogy a földi életben sok helyen és sok esetben nincs irgalom, nem emel föl senki, de ha Jézushoz megyünk, bármilyen szennyesek és kivetni valók vagyunk, Nála irgalomra találunk, ezért is érdemes mellette és Vele maradni. Mi is valljuk az apostollal „Uram kihez mennénk, Neked örök életet adó igéid vannak”.
Orosz Lőrinc ny. plébános