Mi teszi jellegzetessé az ember lelki irányultságát?
A lelkiségnél vannak domináló vonások, amelyek utalnak a forrásra és az irányultságra. Így beszélhetünk Biblikus lelkiségről, meghatározó az Igére figyelés, megélés. Az imádságos lelkiségre jellemző az Úrral való párbeszéd, szemlélés gyakorlattá válása. Jézus Szíve lelkiség a tisztelet megéléséből táplálkozik. Rózsa füzéres lelkiség a titkokról való elmélkedés átszövi napjait az ilyen embernek. Szentlelkes lelkiség a Lelket tekinti forrásnak és a Vele élés teszi termékennyé a belsőjét. Modern korunkban jelentkezett az irgalmas lelkiség, bár a szükség sok helyen a felszínre hozta a történelem folyamán. Megélni az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit. Tapasztalunk Máriás lelkiséget is amelyben benne van Mária által Jézushoz.
Jézus tanítása: „ Ne fáradjatok veszendő eledelért, hanem azért amely az örök életre megmarad. /Jn.6,27/ Az Isten kenyere örök életet ad a világnak. Aki hozzám jön nem éhezik többé mondja Jézus. „ Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. /Jn.6,33/ Aki eszi az én estemet és issza az én véremet mondja Jézus az én általam él, és aki ezt a kenyeret eszi örökké él. Ez a lelkiség megkívánja a táplálást.
A lelkiség alappillérei: imádság, felajánlás, apostolkodás. Az eucharisztikus lelkiséget az imádság által formáljuk magunkban. Az imádságnak számunkra kiemelt módja a szentséglátogatás, szentségimádás, a szentmise megünneplése.
A papi lelkiség bensőjében eucharisztikus. Ennek magva a papszentelésben hangzik el:
”Vedd a szent nép áldozati adományait az eucharisztikus áldozathoz, Fontold meg mit teszel, kövesd, amit ünnepelsz, alakítsd lelkedet az Úr Krisztus keresztjének misztériumához.”
A napi szentmise alakítja a papot. A Nemzetközi Eucharisztikus kongresszusért végzett imában kérjük az Atyát, küldje, a Szentlelket, hogy az Oltáriszentségben velünk lévő Krisztust felismerjük és szeressük. Ő barátunk és táplálékunk, adjon bátorságot, hogy őt elvigyük minden emberhez és megújulást hozzon.
A Kongresszus jelmondata: ”Minden forrásom belőled fakad.”
A szentséglátogatást szorgalmazni kell. Rövid időre, ha tehetjük betérünk az Úr elé, imádkozni. Ilyenkor főleg saját szavainkkal kifejezzük, hogy hiszünk jelenlétében, hálát adunk, és bizalommal kérünk is. Sokszor aggódó ügyeink visznek minket az Úr elé, másokért vagy magunkért könyörgünk. Akit szeretünk annak szívesen vagyunk a jelenlétében. Olyan ez, mint a frissítő harmat reggel a természetnek.
A szentségimádást végezhetjük közösségben vagy egyénileg, mindkettőnek megvan a súlya. Ekkor szerepel az Imádás, Hálaadás, Engesztelés, Kérés gondolatsorok. Gazdag tartalmú szentségimádási szövegeket találhatunk.
Közösségben végezve üdvös dolog az énekek közbeiktatása. Jó részesülni szentségi áldásban is. Lourdes-ban még ennek hatására is vannak csodás gyógyulások.
Egyénileg végzett szentségimádásnál van lehetőség megállni- beszélgetni az Úrral., hiszen indít a Lélek bennünket, feltárjuk bensőnket, múltunkat előtte, legyen irgalmas és a jövő várásunk legyen bizalommal teljes. Megerősít, megnyugtat az Úr előtt levés. Megtart a hűségben az Úrhoz való ragaszkodásban.
Az eucharisztikus lelkiség forrása és csúcsa az eucharisztia ünneplése a szentmise. Jézus Krisztus áldozata válik jelenné. Az utolsó vacsora a kereszthalál és feltámadás jelenné válik.
A kenyér és bor színében a vendéglátó Krisztus önmagát adja a hívőnek. Ha szívünkbe fogadjuk, akkor ennek erejéből élünk. Eleven kapcsolat kell az Egyházzal, a bűnbánat útját járni, felajánlani magunkat és élő hittel elfogadni az élő kenyeret magát Krisztust.
Összegzésképpen, elmondhatjuk, hogy a lelkiségi gyakorlatok az elmélyülést a hit megvallását konkrét helyzetekben. Egy-egy lelkiségi irány így teszi gyümölcsözővé a kitartást. Mivel az eucharisztia kívánja a venni-enni cselekvést és az előtte levő imádást, végigkísér bennünket életünk útján.
Létszükséglet számunkra ez az úti eledel.
Orosz Lőrinc, ny. plébános
Debreceni Katolikus Figyelő, XXVIII. évfolyam 1. szám