„Kezdetben volt az Ige,
És az Ige Istennél volt,
És Isten volt az Ige „/ Jn,1,1/
Titok ez, rejtély, amelyre ”az örök idők óta csend borult.”/Rom 16,25,/ De Isten még mielőtt szólna, hozzánk már az anyaméhben ismeri övéit. De misztérium az is, hogy a gonoszság erősödésekor hallgat. Nem felelt Jóbnak sem. Ez a csend büntetés Izaiás szerint. Az idők teljességében Fia által szólt hozzánk. Szava terméketlenül nem tér vissza. Van ideje a hallgatásnak és van ideje a beszédnek,/Préd.3,7/ A csend jelenthet határozatlanságot, jelenthet helyeslést, zavartságot, félelmet. Fékezd a nyelvedet, hogy elkerüld a hibákat mondja az Írás. / Péld,10,19/ Az Isten előtti hallgatásban a bűn okozta szégyen is benne van. Az alázatos csönd—Mária názáreti csendje—a nyugalomhoz való eljutást eredményezi, amelyet az Úr az egészen kicsinyeknek ígért meg./Mt. 11,25/
Amikor Jézus megszületett csend és béke honolt a földön, mert jelzi elérkezett az imádás és dicséret ideje. Jézus Krisztus hallgat a kereszten, ügyét az Istenre bízta. Létszükséglet mindenki számára, hogy a bibliai Máriával együtt mi is a jobbik részt válasszuk, ehhez az szükséges, hogy meghalljuk üzenetét, szívünk ajtójánál való kopogtatást. A csönd, forrás amely azután vezet bennünket. A csönd tanít és megnyugtat. A hallgatás értékesebb a beszédnél. Hallgatni a bölcsek között az érettség jele.
A csönd beszédes is, mert jelzi nem vagy egyedül, közel az Úr. A csönd nem üresség, nem pusztán várakozás, nem menekülés a munka elől, hanem befogadása az öröklét gazdagságának, a csöndben megtisztul és letisztul az emberi lélek, szembesül a múlttal, magával és a jövővel. Felfedező utakra vezet, láttatja velünk mi a hitvány és mi az értékes. Az egyiptomi remeték nem a munka elől menekültek a magányba, hanem megérezték az Úrral való együttlét súlyát, boldogságát. Sz. Jeromos számára termékeny és áldott volt a betlehemi magány. Szent Szórád Andrást az Úr hívta a remeteségbe. Szent Gellértet hazánkba vezette az Úr és a Bakonybéli magányát nemcsak emberek keresték.
Sz. Benedek barlangja vonzotta a kereső és szomjas embereket. Jézus számtalanszor visszavonult és otthagyta az embereket, és egész éjszaka imádkozott. Neki is szüksége volt a természet csöndjére, az Atya közelségére az Atya akaratában való megerősödésre. Az okos ember csendesen mosolyog, míg mások értetlenkednek. A hallgatag asszony Isten ajándéka, mert sok fecsegés hiábavalóságot hoz felszínre.
Értékeljük a csendet, mert gazdagodunk általa.
Orosz Lőrinc ny. plébános
Debreceni Katolikus Figyelő, XXVII. évfolyam 4. szám