Könyvismertetés: Henri J. M. Nouwen: Ki tudod inni a kelyhet?
Az Ursus Libris könyvkiadónál jelent meg a népszerű lelki író utolsó műve. 1996-ban halt meg.
A kehely a miséknél az átváltoztatásra kerülő bor befogadására szolgáló talpas ivóedény. Három részre tagolódik: talp, szár és a kupa – az ivócsésze. A 811-es tiburi zsinatig a legkülönfélébb anyagból (fából, üvegből, fémből) készült. Eddig legalább a kupát aranyból vagy belülről aranyozott ezüstből, illetve ónból kellett készíteni.
„Ki tudjátok inni, azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” Ezt a kérdést Jézus teszi fel Jakab és János apostolnak, mivel ők kérték országában az első helyet. Itt az élet kelyhének kiürítésére utal Jézus, ami a szenvedés kelyhét is jelenti.
Fontos döntenünk: „Ne csak éljük az életet” hanem mindig keresni, látni a célt, kik vagyunk, hová tartunk. A döntést mindig nekünk kell meghozni, nekünk kell emelni, tartani és az utolsó cseppig kiinni a kelyhet.
Jézus kelyhében minden bűn, szenvedés benne volt, hiszen elment a végsőkig, amikor ezt mondta: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem.” A getszemáni kertben könnyek között kérte: „Atyám, ha lehetséges múljék el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te”. Jézus erőt kapott: „Megjelent neki az égből egy angyal és megerősítette.”
A bánat, szenvedés kelyhe azonban az öröm és élet kelyhe is. Azért tudjuk kiinni a bánat kelyhét, mert az élet és öröm kelyhe is. Jézus keresztje a győzelem keresztje is. Jézus szava: „én meg, ha majd fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok.”
Jézus kelyhe, keresztje a megváltás és gyógyítás jelképe. Jakab és János ott még, ösztönösen mondták az „igent”
Jézus szava Péterhez „Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya nekem adott.” (Jn. 18,11) Jézus miután megerősítést nyert, hatalmas méltósággal áll ellenségei előtt.
Mi emberek hajlamosak vagyunk elfelejteni, az igazságot. Akkor tudjuk kiinni a szenvedés kelyhét az élet kelyhét, ha ráébredünk arra, hogy nemcsak a szomorúság kelyhe, hanem az örömé is.
A kehely felemelése azt jelenti, hogy megosztjuk életünket másokkal. Ha másokért emeljük fel a kelyhet, akkor áldássá válik.
Jézus Isten haragjának a kelyhét az áldás kelyhévé tette.
„Ez a kehely, az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontok.” (L.k. 22,19) Áldás az Eucharistia.
Mondjuk a zsoltárossal mi is: „Veszem az üdvösség kelyhét és segítségül hívom az Úr nevét. (Zsolt.116,5) Jézus kiürítette életének kelyhét, amit az Atya nyújtott neki, és ez számunkra az üdvösség kelyhe. Teljes életet az él aki, kiüríti az utolsó cseppig a kelyhet.
A kehely kiürítése tőlünk is megkívánja a csend, a szó és a tett fegyelmét. A csendben felismerjük Isten ajándékát. A szó fegyelme jelenti, valljuk mi is „legyen meg a te akaratod”.
A tett fegyelme, pedig önzetlen szeretetet gyakorlunk az utolsó cseppig való kiürítéssel.
Az élet ura kínálja nekünk is a kelyhet, tudjuk ezt elfogadni, emeljük hűséggel életünk kelyhét és igyuk ki utolsó cseppig a szenvedés kelyhét.
Legyünk megfontoltak, mire mondjuk, hogy ki tudjuk inni.
Orosz Lőrinc