Régóta foglalkoztat és figyelem a cselekedetek hátterét mögöttes indító okát, hogy mi motiválja lényegesen egy-egy ember cselekedetét. Ahogy haladok én is a korral, egyre inkább azt látom, milyen sok cselekedetet, magatartást a hiúság motivál.
Már káplán koromban is láttam, hogy egyesek elsők akartak lenni a tanácsházán is, de a templomi képviselő testületben is helyet kívántak maguknak. Az Üdvözítő Jézus is figyelte, miként válogatják a meghívottak a helyeket az asztalnál. Az ember nemcsak törekvő vagy törtető lény, hanem első akar lenni mindig és mindenütt, ha nem lehet, akkor kihátrál a csapatból.
Vannak még ma is diákok, felnőttek, öregek akiket a kötelességtudat vezérel, a becsületes munkavégzés, így nevelték belénk, a lelkiismeretes helytállás, akkor is ha nem ellenőrzik azonnal. Egyesek sajnos könnyen feladják, ha feszített tempóban kell helytállni. Nem is kér segítséget, mert sérti önérzetét. Bizony sok mindenből nem volna szabad hiúsági kérdést csinálni. Sok baj és tragédia származik abból, ha valakiben megkopott a kötelesség tudat. Egyesek végezik a munkát, mert ígéretet tettek, ezek is még a becsületet tartják fontosnak.
Van olyan helyzet főleg, családban, közösségben, hogy el kell végezni valakinek a dolgokat fel kell vállalni.
Nem kevés embert az motivál, hogy el kell tartani a családot, törlesztés és rezsi sok pénz kíván. Végzi, mert fizetnek érte. Sajnos sokszor a munkába menekülünk bizonyítani akarunk. Fiatal papnak is bizonyítani kell a pályára való, ötven évesein bizonyítani keli nem meszes még, vagy hetven évesen azért akarja a tempót tartani, hogy igazolja még nem beteg.
Keveseknek adatik meg, hogy amit csinálnak, azt tényleg kedvtelésből végzik, pihentet és időtöltő.
A hiúság, mint motiváció mások előtt vagy mögött nem akar lemaradni, sokan nehezen viselik lelkileg, hogy neki nincs, vagy nem lehet, megelőzik és lemarad. Nagy bajba rossz irányban akarja ellensúlyozni. Az alázatos szentek példája, Jézusi indíttatású, ha imát mondasz, vagy böjtölsz, Atyád rejtekben is lát.
Cselekedetnél a hegyi beszéd örök bölcsessége ne tudja a bal kezed mit tesz a jobb.
A mai világ harsányan dicsekszik én, vagy mi tettük.
Az igazi keresztényi cselekedet az önzetlenség motiválja, ott segít, ahol tud és engedik tedd a jót és hálát ne várj érte.
Szép motiváció az is, amikor egyesek hasznossá teszik magukat és ez vezérli. Az ilyen ember nem tud unatkozni.
Dicséretes az is, amikor arra hivatkoznak, hogy tenni kell, hogy értéket hozzunk létre. Sokszor engem is az motivál, hogy tenni kell, hogy haladjon, el legyen végezve.
Örök példa kellene mindegyikünk előtt, hogy csak vezéreljen bennünket cselekedeteink motivációjánál: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére!”
Tehát a kérdés utoljára is: Miért tesszük, amit teszünk?
Orosz Lőrinc