Isten nem válik feleslegessé azért, mert sok tudással és gazdag ismeretekkel rendelkezünk. Létezésünk csodája ma is elgondolkodtató. A technikai fejlettség nem szorítja ki az Isten-hitet. Mindig maradnak olyan kérdések, amelyekre csak a hit tud válaszolni. Istent ma nem a tagadás, hanem az érdektelenség tartja távol az emberek mindennapi életétől. A keresztény üzenet olyan jellegű, hogy mindig lesz ereje arra késztetni embereket, hogy meghallgassák, mert szomjasak rá. Evangéliumi tanítás: ha Jézus visszatér a földre, talál-e hitet a földön? (vö. Lk 18,8) A hit gyengülésének egyik tényezője a gonosz hatékony munkálkodása. Bíznunk kell az Úr ígéretében: „Veletek vagyok mindennap” (Mt 28, 20), „a pokol hatalma nem vesz erőt az egyházon” (vö. Mt 16, 18).
Átrendeződések mindig voltak és lesznek is a földön az Isten-hívők vagy keresztények között is. A XVI. sz. közepén úgy látszott, hogy a katolikus hit kiszorul a magyar nyelvterületről, mert a lakosoknak alig 10%-a volt katolikus. De ezeknek a dolgoknak mindig van emberi oldala is. Az embereknek is meg kell tenni mindent azért, hogy eljussanak arra a meggyőződésre: „tudom, kinek hiszek” (vö. 2 Tim 1,2). A Gondviselés sem hagyja veszni Fia művét, de a Szentlélek is útját állja a romlásnak. Gyakran megtapasztaljuk, hogy a látható dolgok mind mulandóak. Nekünk a láthatatlan világ szeretetére kell törekednünk.
A kereszténység Jézus ígérete szerint nem vallhat kudarcot, mert a Golgota sem a kudarc jele. A mi sorsunk is jézusi sors: küldetés és tanúságtétel. A mustármagnak és a kovásznak van jövője. Isten hiánya van a jelenlegi problémák hátterében, írja az emeritus pápa. Ez így is van, de az emberi nemtörődömség, Istennek hátat fordítás is érzékelhető. Azonban már most a párizsi tűzesetet égi jelnek tekintik és sokan megmozdultak. Az emberek egy része arra megy, amerre vezetik, vagy a világi vonzásoknak nem akar ellenállni. Ma a külső körülmények kevésbé segítik a hit világát, de aki belsőleg törekszik az érettség szintjére, annak kialakul az érett hite. Lehet és kell imádkozni ködben, mert a mai világban is óhatatlanul körülveszik az emberi életet bizonytalan dolgok.
Az ember éljen bárhol, keresi a biztonságot és ezt egyedül Jézusnál találja meg. Nem volt a történelemben olyan miliő, amelyben mindenki egyformán hívő lett volna. Ha külsőleg együtt volt is a nyáj, belsőleg nem, mert csak a megszokás tartotta össze őket. A Biblia tanítása és a szentek példája is azt mutatja, hogy a kereszténység lényege a szentségre törekvés. Az engedelmességet át kell izzítania a szeretet személyességének, amely Jézusból árad. Érte és Vele érdemes vállalni a követését.
Orosz Lőrinc ny. plébános
Debreceni Katolikus Figyelő XXIX. évfolyam 2. szám