Támadásnak voltak, vannak kitéve közösségeink. Szomorúan tekinthetünk széthullt családjainkra. Sodródó és tartás nélküli személyiségek nem bírják az árral szembeni küzdelmeket, már azért sem mert manapság sok fiatal identitás zavarral küszködik. Ilyen személyiségek nemigen alkothatnak szilárd közösséget és ezeket könnyű volt befolyásolni, hogy tömeget alkossanak. Az elmúlt rendszerben a párt a megélhetésen keresztül sokakat befolyásolt és kézben tartott.
Keresztény szempontból lehet ízetlen és szürke, a nagy tömeg, de sokan úgy voltak vele arra mennek amerre a vezetők mennek, vagy amerre vezetik őket. Ha a vezető súlytalan, vagy nem az igazi értéket képviseli, akkor a későbbi generációk, valóban rabszolgasorsba jutnak. Hadd tegyek említést a szervita rend hét alapítójáról. A XIII. század feszültségekkel teli volt Itáliában is, de főleg Firenzében. Itt a már vonzó Máriát dicsérő egyesületbe kérte felvételét hét férfi, akik kereskedők voltak, sokat utaztak, de látták a kor forrongását, nemcsak a császárpártiak és a pápa barátiak között. 1233-ban és 1240-ben megjelent nekik Szűz Mária, ajánlva az Ágoston regulát és ruhát. Előbb elvonultak remeteként éltek, de később visszatértek a városokba. ária szolgái néven váltak ismertté, és a „Lectio Divina”, a szentmise, zsolozsma és az irgalmasság gyakorlása volt a programjuk. A fájdalmas anya tisztelete általuk terjedt el. Azért említem mert a férfiak összefogása és az égiek útmutatása új színt vitt az egyház életébe. Nagyobb hatást gyakorolt Loyolai Szent Ignác az egyház megújulására, aki előbb utazott, majd tanult és társakat gyűjtött a cél érdekében és a gyümölcs igazolta elképzelését, Isten áldása volt munkáján.
Az élet igazolja a jó ügyeket fel kell vállalni, azért is, hogy a szellemi-lelki örökség ne hulljon szét. A közösség ügyét, a közjót, értékelendőnek szentnek kellene tartani. A hiú és a maga szerepét fényesítő egyének, gátolnak. A rossz példa és a bűn sajnos befolyásol és gyengít mindenkit. A mai világ szlogenje én is kipróbálom jelszó által nem akar lemaradni, semmi új vagy tiltott dologról. Sokszor eltűnődtem az életen és a történelmen. Azok tudtak maradandót alkotni, akik értékben és közösségben gondolkodtak és erőlködtek. Jó és szent ügy indításánál sokszor az Úr azokat választja ki, akiket a közösség nem sokra tartott vagy, féltékenységből sok alkalommal gáncsolták. Eltűnődhetünk azon is, hogy miért erőtlenek a közösségeink? Egyesek sokszor fenntartással vannak, ha ez ott van vagy ez a vezető ő nem megy közéjük. Valóban vannak vonzó és vannak taszító személyiségek. Tudnunk kell mit vállalunk fel, és a szent ügyet alázatos lélekkel kell szolgálni. Riasztó lehet a hatalom vagy a rang érzékeltetése. Itt hozzá sem lehet szólni, nemhogy bele szólni. Ha nincsenek sugárzó és vonzó egyéniségek, addig nem szövődnek olyan közösségek, amelyekbe igazán törekednének az emberek. Messze vagyunk attól, hogy éreztessék velünk jó, hogy vagy, és itt vagy. Szembesülnünk kell azzal is, hogy ki és mi erősíti a közösségi hálót! Meg kell hívni az Urat és a Szentlelket vándorlásunk társának. Az égiek adják az állandóságot a szilárdságot, a személyességet. Ezt a gondot, problémát nem hagyhatjuk megoldatlanul, mert a döglött kovász is tovább rombol. Nem elég mosolyogni, hanem szeretetből égni és égetni kell.
Építkezésnél sokat számít a kötőanyag, mindezt tapasztaljuk közösségeinknél is. Sajnos hamar széthull a családi közösség. A hagyományt vagy szokásokat az egyéni érdekek elsorvasztják. A haszonelvűség hamar elfojtja a jó szándékokat.
Mi az, amire figyeltetnünk kell? Ahonnan jött az ember, vagy ahonnan kifejlődött, az iránt adósággal tartozom. Ebben első helyen kellene lennie a hálának, ez azonban hiánycikk nagyon sokszor. Kiállni az örökölt több évezredes Bibliai szellemi-lelki kincsek mellett. Szóval hangot adni, tettel bizonyítani azt, amit Jézus vár tőlünk „úgy, mint én” szeressetek. Nagyon sok veszély fenyegeti nemcsak a fiatalokat, hanem mindenkit az üdvösség szempontjából. Ha nem eszitek a testemet mondja Jézus, nem lesz élet bennetek.
A negatív dolgok mindenkire egyformán veszélyesek. A szellemi-lelki kincsekhez való kötődést meg kell szilárdítani, mert viharok lesznek és ha nincs szilárd kötődés akkor elviszi a szél nemcsak a kalapunkat, hanem magunkat is. Kell építeni a szellemi-lelki baráti kapcsolatokat is, mert barátainknak lényegesek vagyunk. Az ügyért való aggódásunk nemcsak szavakban kell, hogy jelzést adjon, hanem állandó ima-téma legyen megmaradásunk ügye.
Nagyon lényeges az egoizmus elleni küzdelem, minden korban és mindenki esetében. Egyedül nem lehet üdvözülni, de elkárhozni sem. Tömegével másokért élő keresztényekre van szükség. Itt van tehát a baj gyökere. Minden nap fel kell venni a keresztet. Önnevelés és a kegyelemmel való együtt működés a megoldás kulcsa.
Orosz Lőrinc, ny. plébános.