Azért is kell erre a témára figyelnünk, mert ezzel kezdődik a hitéletünk és ezzel is fejeződik be. Vallásos életünk azonban sok kritikát kap, milyen erőtlen vagy felszínes az imaéletünk. Azért is figyeltem fel erre a témára adventi csendességemben, mert most olvastam, hogy Jézushoz imádkozni voltaképpen haszonlesés. „Segíts nekem Uram!”- könyörgünk hozzá. A haszonlesés jelentős emberi hiba. Weöres Sándor már 1945-ben felfigyelt a témára és szóvá is tette. ”Aki úgy vallásos, hogy cserébe hozzájusson a sóvárgott javakhoz az bizonyította kapzsiságát. Isten jósága nem jótékonysági intézmény. Ha vágyaid közül ki tudsz bontakozni, akkor érted el Istent. „A Bibliát és Jézus tanítását ismerve elmondhatjuk, hogy bátorít bennünket az Úr. „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.” Általában akkor zörgetünk, ha nem mennek a dolgaink, sikertelenség, erőtlenség és a mélység kínjai nyomasztanak. Egyedül nem megy, nem tudjuk megoldani a dolgokat, pláne a szenvedés terhe alatt, kiálltunk a mélységből. Szép kifejezés, hogy az ima a lélek lélegzet vétele, párbeszéd Istennel. válaszadás megszólítottságunkra. Azonban az élet, a helyzetek a kegyelem sugallata tanít meg bennünket. Az ember közösségbe lép be élete kezdetén. Ott tanítanak meg beszélni, de ott indul az Isten felé fordulás is. A családi ima lényeges, apa, anya, vagy nagyszülők, velünk imádkozása. Ezt támogatja a hittanóra közössége a szentmise, táborok vagy baráti hatások. Szegedi káplán koromban a nyári tábornak része volt az ima is. A nyugdíjas templom őr két iskolás fia is velünk volt és hazajövet úgy nyilatkozott, hogy életükben nem imádkoztak annyit, mint ott velünk Kell azonban keresni az értelmét kihez fordulok, miért, és milyennek is kell lennie az imaéletünknek. Erre szeretnék szempontokat is összegyűjteni. A szeretett Fiút hallgassátok hallottuk Urunk megkeresztelkedésekor, de nemcsak hallgatni kell, hanem a kinyilatkoztatás műve kapcsán, mint gyermekek az Atyjukhoz szólhatunk. Nem rejtőzik el elölünk, hanem velünk akarja járni az élet útját. Barátunk kell, hogy legyen, főleg Jézus Krisztus és bízhatunk benne, bármit kérhetünk. Gyöngéd szeretettel fogadja kéréseinket és Ő nem szégyenít meg bennünket akkor sem, ha úgy érezzük hallgat. A teremtés szépsége kapcsán nemcsak csodálkozni kell – ez is lényeges emberi magatartás – hanem hálásnak kell lenni a szépségek tökéletessége miatt. Bármilyen sok a fájdalom és sötétség életünkben egy kis virág nekünk is nyílik az út szélén csak észre kell venni. Már meglett ember voltam amikor felfedeztem a napraforgó csodálatos tiszta és lenyűgöző sárga színét. Csodálatos ahogy be van kódolva, hogy melyik irányból fog reggel sütni a nap. Lételeme, hogy várni kell a fényt a meleget. Nyitott könyv a természet és rajta keresztül az Úr arca mosolyog ránk. Szeretve és figyelve a természetet megtanulhatjuk, hogy az élet útját mutatja nekünk.
Ábrahám hittel imádkozott és megtanulta, hogy útközben szól hozzá az Úr. Könyörgött azonban a bűnösökért is, nemcsak sajátjaiért. Próbatételével pedig bizonyította
hűségét az Úrhoz. Mózes imájából is kicseng az aggódás népe iránt, hogy ne irtsa ki őket, adjon bocsánatot. Ez köszön vissza Jézus kereszten mondott imájában is „Uram bocsáss meg nekik, nem tudják mit tesznek.”
A próféták és a zsoltáros imája utal arra, hogy még ha a mélységből is kiálltunk hozzá, letekint ránk, és nem érdemeink szerint bánik velünk az Úr, hanem irgalma vezeti. Amikor az apostolok mondják az Úrnak mindenki Téged keres, nemcsak az ima ereje sugárzik belőle – hiszen Ő az Atya akaratának teljesüléséért könyörög – hanem átölel mindenkit. Szeretett a magányban imádkozni, de sokszor felujjongott hálát adva az Atyának. A kitartó és állhatatos imát is Jézustól tanuljuk. Szűz Máriától pedig az alázatos és örvendező imát tanulhatjuk meg. Tanúságos a Szentlelket váró imájuk az apostoloknak, amikor Szűz Mária is velük könyörög a kiáradásért. Az Egyház a vonz erejét a Szentlélekben imádkozva tudja megjeleníteni, hiszen az Atya imádása és áldása folytatódik az örök életben is. Isten dicsőítése és áldása a létünk gyökere és csúcsa, hiszen ebben élhetjük meg a boldogságot is, amit Ő ad nekünk.
Sokan lenézik a kérő imát – még Szent II. János-Pál pápa is utalt rá, hogy ifjú korában nem sokra becsülte – de az események, végesség, erőtlenség megtanít kérni. Sz. Ágoston mondja, félek, ha Isten elhalad mellettem és nem veszem észre.
A közbenjáró ima azért is fontos. mert Isten irgalmasságával van összhangban. Ennek lényege, hogy Jézusban az Atyához emeljük testvéreinket. Gyengéden kell imádkozni, másokért. Az is lényeges, hogy bármilyen szükséglet okot ad hálára. Jézus is észrevette, hát a kilenc hol maradt. Mindenért adjunk hálát – tanít a Szentírás. Áldott vagy Uram – dicsőíti Sz. Ferenc az Atyát még a halál testvérért is. Az Írásban, jelekben, liturgiában gyökerező legyen az imánk, és a Szentlélek által, magasztaljuk a Szentháromságot. Örömmel fedezték fel a szent írók, hogy az Úr milyen közel hatolt népéhez és szereti teremtményeit.
Az imádság tűzét a Szentlélek tartja izzásban bennünk, kiemel a profánból és jelzi az Úrhoz tartozunk. A Boldogságos Szűz a kereszt alatt is együtt volt lélekben szent Fiával, az együtt szenvedés a compassió hirdeti, milyen erős volt, állt és hallgatott. Azt is mondhatjuk, ha az Egyház imádkozik kitartóan, akkor a visszatérő Isten Fia talál majd hitet a földön.
Valaki mondta, nem kalandozik el a figyelem, ha hangosan fog imádkozni. Segítségünkre lehet az arsi plébános egyszerű emberének imája:” én nézem Őt, Ő néz engem.” Mindenkinek magának kell megharcolnia, hogy minden körülményben a jobbik részt válassza. Sokszor idézzük fel Jézus utolsó szavát a kereszten, hiszen vigasztaló lehet számunkra is: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.„ /Lk.23,34./
Orosz Lőrinc, ny. plébános