Hálát adtam az Úrnak az emlékezések, találkozások és a sok öröm miatt, amelyek ezekben a hónapokban mélyen megérintettek. Elhúzódott egy, évre mert otthon, Mezőkovácsházán a templomot festették kívül és belül. Emlékezetes marad a Szent Anna közösségével való találkozás, hiszen papi életem leghosszabb időszakát töltöttem. Emlékezetes marad a mérki, az ebesi és a Tiszaberceli ünneplés is. Régebbi helyeim közül a földeáki és a mórahalmi ünneplés volt igazán családias.
Mivel a nyugdíjas évek alatt van időm gondolkodni, olvasni és imádkozni, ezért ezekben az években tisztázódott le bennem a vágy „Uram add, hogy szeresselek jobban.” Bennem volt korábban is, de a sok munka a csináljuk, hogy haladjon ezt a kérdést inkább altatta. Itt, most igazán előtört bennem őszintén ez és foglalkoztat nap-mint nap. Ez visz közelebb az Úrhoz és teszi érettebbé a lelkiségemet.
Élettapasztalatom is lett a következő gondolat, amit Jézus mondott: ”Nálam nélkül semmit sem tehettek.” Ezt azonban időben kell felismerni és szinte naponta visszatérni a megéléséhez.
Már gimnazista koromban felismertem azt, hogy ajándék az élet, nem rajtunk múlott, hogy szülessünk, és nem rajtunk múlik az út vége. Többször foglalkoztatott, hogy miért nem kérdezték meg tőlem?
Idővel alakult ki bennem, hogy az élet lényege az irgalom és egyedül nem lehet a teljességre jutni. Kialakul a korral is az emberben a személyes találkozásra való vágyódás. Ez vonatkozik az Élet Urára is, de vonatkozik jó apámra és szeretteimre is, hiszen Ők elfogadtak úgy ahogy vagyok.
Sokszor eszembe jut, hogy mit adhatnék én az Úrnak viszonzásul? És ebben a gondolatkörben a következőket gyűjtöttem össze: Alázat az első, ami alapja teremtett voltunknak is. A hála, hiszen van mit megköszönni a nyolcvan év alatt. A dicsőítés, ami a tiszta lélekből fakad az úr felé. Fontosnak tartottam a hűséget, ami a személyes kapcsolathoz kötődik. Itt az utolsó a bizalom, ami nélkül nincs közösségi élet.
Szintén tapasztalat az is, hogy amit ad az Úr, vagy amit megenged, javunkra válik. Olvasmányaim és a szentek példája is, hogy magamat az Úrnak adni, tisztán és egészen, akkor lesz az élet gyümölcsöző. Felfigyeltem egy bölcsességre is, hogy az ima a szeretet gyümölcse és nem a tehetetlenségé. Azt is a megélt Istenkapcsolat bizonyítja, hogy az imádság és a hit alapja az alázat. Ebben a földi életben azonban az ember az Isten koldusa. Az is megfigyelésem, hogy nemcsak az Úr tervében van az ember élete, hanem az Úr kezében is. Ő nem engedi el az ember kezét, hogy zuhanjon a mélységekbe, hanem biztonságos ez a kéz, irányt mutat, véd, vezet és oltalmaz. Tapasztalat és tény, hogy az Istent szeretőknek minden a javára válik. Ebben benne vannak a negatív dolgok a szenvedés, a hiány és nélkülözés, a bűn és a kirekesztés. Ott van a siker és az eredményesség, ha jól megy a sorod tanuljunk belőle, ne hozzon elbizakodást és a balsors pedig ne juttasson kétségbeesésbe. Elkerülni, vagy megspórolni a szenvedést nem lehet, mert az árnyékként kíséri minden ember sorsát. Ezt látva és kiértékelve az embernek megelégedettnek kell lenni és áldani az Urat.
Ha olykor-olykor mellék vágányra téved az ember sorsa, az Úr keze földi személyeken keresztül visszahoz bennünket az Ő útjára, hogy szándéka érvényesüljön. Szerepe van életünkben egy személynek, barátnak, rokonnak, találkozásnak, utazásoknak, és olvasmányoknak, amelyek vigyázó őrlángként kísérnek bennünket. Mindezek idővel mélyülnek és erősödnek bennünk és biztos ponttá vállnak idővel bennünk.
Az aranymise és a több helyen való megjelenés megerősítette az embert abban, hogy az Úr nagy ajándéka ezt megérni. Ezt nem lehet tervezni, hogy ideérek, mert az Úr kezében van a múltunk, jelenünk, jövőnk is. A pályát végig futni hálával és hűséggel, letisztul az emberben, hogy az Úr szolgája maradni. Ő szólított az indulásnál, Ő nem hagyott nyugton mindaddig míg ki nem mondja az ember a saját és végleges igenjét. Vezetett engem is azzal a közeledésével, hogy kellesz, nekem, akkor is, ha nem vagy tökéletes.
Tudom, rád szorulok Uram, ezért kérem is mindennap hogy szívemet tedd Szent Szívedhez hasonlóvá kérlek, és a várakozás idején ne lankadjak el. Add meg azt, amire életem folyamán készülök, a hazatérés örömét a találkozás mindent felülmúló állapotát, tőlem annyi telt, de Érted és Veled állhatok az ég ajtajának küszöbén.
Megérte Uram.
Orosz Lőrinc, ny. plébános.