Robert Sarah bíborossal Nicolas Diat beszélget.
A nagy dolgok csendben teljesednek be. A csönd hatalom.
„Figyelmünket a legcsöndesebb eseményekre akarjuk fordítani./R.G./ A magány és a csönd a lélek vendége. A csönd nem a hallgatásban van, az csak a csönd egyik feltétele. Isten maga is nagy csöndben lakik. Isten a csöndben szól. Az emberi szív csendjében jelen van az Isten. A próféták a puszta csöndjében találkoztak Istennel. Isten csendben mondta ki Igéjét a lélekben. A kenyér és a bor átváltoztatása a legmélyebb szakrális csendben történik.
A csend nem hiány. Csendben nő a fű /Teréz anya/ „Mária a jobbik részt választotta” „Inkább létezni, mint látszani”
Csak a csendben fogadhatja be a szív Istent. Aki külsőleg emelkedik, de belsőleg nem az maga a bukás. Szomjazza a lelkem az erős élő Istent. A külső csönd segít belépni a belső csöndbe és találkozni az Úrral. Az elcsöndesedés képességét naponta kell alkalmazni. A szeretet csendből születik. Pascal:” Minden bajnak egy a forrása, nem tudnak nyugton megülni a szobájukban „A zaj fáraszt. A csöndben kérdéseket tehetünk fel magunknak életünkről.
A teremtés csodái csendesek. A művészi zenét csendben lehet hallgatni. A szavak bősége nincs vétek nélkül. A csöndes embert semmibe veszik. Krisztus 30 évig csöndben élt, majd visszavonult a pusztába. Isten csöndben szól. A tekintet csendje visszautal a belsőre. A szív csöndje az imádság és alázatosság folytán erősödik.
Teréz anya a csönd embere volt, mert az imádság embere volt.”Szomjazom, ez van felírva szobáikban.”Kereszt, ostya, Szűz Mária. ezt a 3 misztériumot csöndben szemlélni.” Csöndben alázatosak és szelídek leszünk. Csöndben olvasni a Szentírást. A csöndes Isten által jutunk a csöndhöz. Az imádás nagy csöndje, hozza meg a benső békességet. Ha imádkozni akarunk, el kell vonulnunk.
Az iskolából eltűnik a csönd. A csönd megölésével az ember Istent gyilkolja meg. A Megtestesülés csendje. Az isteni szeretetben nincsenek szavak, csak könnyek. A csönd a bölcsesség forrása is. A csönd a szeretet feltétele. A csöndben az jelenti a szomorúságot, ha magunkra nézünk, az örömöt pedig az, ha Istenre tekintünk.
Orosz Lőrinc, ny. plébános