„A halál pedig a sátán irigységéből jött a világba.” /Bölcs,2,24/
Káin irigysége Ábel iránt. Ézsau, irigyelte Jákobot. Józsefet irigységből adták el testvérei. Saul irigységből üldözte Dávidot. Krisztust irigységből adták a zsidók Pilátus kezére. Irigy a gyermek az újszülött testvérre. Számtalan bajt szül. Rombolja a szolidaritást.
Irigy = invidia, rossz szemmel látni tehát nem képes tisztán látni, boldogtalanná tesz, élvezet nélküli bűn. Szomorúság kíséri. Meglátszik az arcán. Mások java felett érzett fájdalom. Sz. Tamás: „az irigység mások java felett érzett fájdalom, amennyiben útjában áll a saját dicsőségének.” Gyűlöletté fokozódhat, vagy felháborodássá, Nyomasztja mások dicsősége. Gőgös is. Eredete a személyiségben keresendő. A nagyravágyó emberekre jellemző. Irigységet ébreszthetik a földi javak, testi, lelki javak.
Egyedül a nyomorúság nem ismeri az irigységet. Próbálja korlátozni más ember kiválóságát. Lopásra, rablásra, csalásra vetemedhet. Bárki jó hírét tönkre teheti. Görbe nyelv. Az irigység a kicsik fenekedése a nagyok ellen. Együttműködés tompítja a viszályt. Hozzátartozik: gyűlölet, örvendezés mások bal szerencséje miatt. gyanakvás zendülés. Szemben álló erények: szeretet, bőkezűség, könyörületesség, együttérzés. Sérül az emberi közösség összhangja az irigység kapcsán. Elterjedt az udvari emberek és az értelmiségiek között. Párizs a XIII. sz. eleje:” Mindenki irigy mindenkire.” A nők irigylik mások szépségét, kiválóságát. Bizalmatlanságot táplál.
Firenzeiek: irigy, gőgös, fösvény fajta. „Szent irigység: Sz. Antal szeretett erényes emberek között járni. A buzgó a versengés által készül arra, hogy jó dolgokat szerezzen meg.
Orosz Lőrinc, ny. plébános