„Mindenki téged keres „ / Mk.1,38/
Kérdés miért keresi az ember az Istent, teremtőjét és végső célját? A zsoltáros említi, letekint az Úr az égből, hogy lássa van-e Istenre éhes vagy szomjas? Van-e akiből nem veszett ki az értelem? Keresi az ember az Istent, mert képmása. Ezt a teremtettsége folytán mondhatjuk. Aki meg van keresztelve az megkapta az istengyermekség ajándékát. Már Jézus is sokat vesződött kortársai érzéketlenségével. A mai korban ez is csúcsra van járatva. Rövidebb-hosszabb ideig tarthat ez az Istentől elfordult állapot. Vannak azonban események, jelek, és találkozások amelyek rádöbbentik az embert, hogy így nem mehet tovább. Egy francia íróról olvastam, hogy húsz évesen kételkedni kezdett Isten létében, harminc évesen már tagadta, de túl élete felén, ő is ott térdelt a betlehemi Kisded jászla előtt. Maguk vagy családtagjaik betegsége miatt nagyon sokan keresték Jézust, hogy gyógyulást nyerjenek. Ismert a kafarnaumi százados esete, aki beteg szolgája miatt kereste fel Jézust, és nem kívánta, hogy felette imádkozzon, hanem csak szóljon és meggyógyul az a szolga. Ennek hite miatt, ez a kifejezés méltán került be a miseszövegbe. Nagy híre volt az ilyen csodás eseteknek, hiszen sokan cipelték akkor is az élet keresztjét, és nem segített rajtuk csak az Úr. Ha kérték és hittel borultak le előtte, meggyógyított mindenkit, nem ment el részvét nélkül senki mellett. A bajok és a kiszolgáltatottságok érzékenyebbé teszik az ember lelkét-szívét, hogy fohászkodjon, jaj Istenem. A szív mélyéből feltör a sóhaj a jó isten felé, aki közel van és jelen van, nem zárja be fülét és szívét a hűtlen és bűnös ember előtt.
Az ember véges lény és előbb-utóbb elfárad, vagy nem sikerülnek tervei, hiszen sok minden nem rajtunk múlik. Ilyen esetben pláne, de máskor is tapasztaljuk elfogy az erőnk, de elfogy előttünk az út is meg elfogy az időnk is. Ahhoz fordulunk, aki ad is erőt , hiszen az Úr a megroppant nádszálat nem töri el és a füstölgő mécsbelet nem oltja ki. Keressük az Urat a felüdülés miatt, hiszen biztat bennünket Jézus, hogy menjünk hozzá, ha teher alatt görnyedünk. Ha eltévedünk, vagy nem látjuk az irányt és a megoldást, akkor is keresi az ember azt, aki nem vet meg bennünket. Vele újat kezdhetünk, haladhatunk és célba érhetünk. Amikor az élet megviseli az embert, és mégis jönnek a jó megoldások, sikerek és eredmények, rájön arra, hogy hálát, köszönetet mondjon, adjon az Úrnak, hiszen mindent kaptunk. Tapasztalat kapcsán azt is megéli a szemlélődő ember, hogy Jézus olyat ad, amit máshol nem kaphatunk. Keresi az ember Jézust a fény miatt a szomjúság és a lelki nyugtalanság miatt, hiszen Ő azt akarja, hogy életünk legyen, örömünk legyen és ez teljes legyen. Keresi az ember Jézust a hiány miatt, a a lelki béke hiánya miatt, a lelki káosz miatt, amikor zátonyra jutott életünk. A Jézusi béke mindig jelzi van tovább és van jövőnk, lehetséges az újrakezdés és a megújulás, megtérés. Az élet bizonyítja, hogy csak Vele van jövőnk.
Keressük az Urat, és ne engedjük el kezét, tekintetét. hiszen azt suhogja, nem vagy egyedül!
Orosz Lőrinc. ny. plébános.