A megtérés a helytelen magatartás megváltoztatását jelenti, valamint a bűn fölszámolását jóvátétellel, vezekléssel, böjttel és egyéb bűnbánati cselekménnyel. Magába foglalja a gondolkodásmód megváltoztatását is.
A megtérés nem tévesztendő össze a bűnbánattal, mely az elkövetett hibáért elszenvedett büntetésre emlékeztet, hanem ez vonatkozik a múltra és a jövőre is. A megtérés a helytelen út elhagyását jelenti lelki értelemben, és visszatérést eredményez a jó irányba, valakinek vagy valaminek a segítségével.
Aki megkeresztelkedett, de az élet más irányba sodorta, annak a megtérés visszafordulást jelent Isten országa felé. Amikor Jézus tanítani kezdett, ezt hirdette: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” (Mt 4,17) Ő a bűnösökért jött!
Feltámadása után tanítványaira bízza a megtérésre hívó küldetést. Tőle tudjuk, hogy nagy az öröm a mennyben a megtérő bűnös miatt!
Ma is érvényes, hogy nem szolgálhatunk két úrnak. Tisztázni kell, mitől kell elfordulni, hogy az élő, igaz Istent tudjuk követni! Csak komoly, belső átalakulással lehet ragaszkodni Jézushoz, őt követni, vele és érte élni. Jézus azt mondta Péternek: „imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet.” (Lk 22,32)
A jöjj, kövess engem felszólításban is benne rejlik: hagyd el a mulandót és fogadd el azt a kincset amit én adok! Ez a kincs pedig a hit. Hittel lehet hozzá térni, vele élni, vele halni!
Sault megtérése előtt a bűne vakította el, helytelen volt a lelkiismerete, de a damaszkuszi út élménye teljes fordulatot jelentett életében. Pálként egy új világ tárult fel előtte, és soha nem esett vissza korábbi tévelygésébe. Az igazi megtérésben ez is benne van, a felismert igazság nem halványulhat el, hanem tökéletesedésre vezeti az embert! Így a megtérés egy életen át tartó folyamat.
A megtérés olyan fordulat, amelyben az ember korábbi önmagával kerül szembe. Ezért segíteni kell a megtérőket, hogy harcolják meg ezt a lelki harcot, ismerjék fel a kegyelem erejét, amely segíti őket a látásban, az útkeresésben, a nagy lépés megtételében, hogy eljuthassanak a meggyőződésre: Tudom, kinek hiszek!
Ne legyünk elutasítók a megtérőkkel szemben! Ne kérdezzük: miért most, és miért nem korábban?! Lehet, hogy nem is tehetnek róla, talán szüleik is hitetlenek, s nem kaptak semmi kapaszkodót a környezetüktől sem! De ha felcsillan előttük a szép és a jó, és befogadókészséget tapasztalnak az egyházban, akkor bizalmuk megerősödik Jézusban, akiben nem fognak csalódni!
Ne az emberek tekintete vezessen bennünket a megtérésben, hogy mit szólnak a szemléletváltásunkhoz, hanem ha rátaláltunk, éljünk Isten szeretetében! Az Úr tiszteli az ember szabadságát, de minden eszköz a kezében van, hogy megtérítsen bennünket!
Őszintén örüljünk a megtérőknek, hiszen a jó közösség, jó család szilárd pont, amire építeni lehet! S így nemcsak őseinkhez térünk meg egykor, hanem hazatérünk oda, ahol nem utasítanak el. Ez vezessen bennünket most is, a nagyböjt és a húsvét szent idején!
Orosz Lőrinc, ny. plébános