Beszélgetések kapcsán a hitüket nem élők vagy éppen közömbösek, mondták már sokaknak: „jó neked, te tudsz hinni.” Sokszor e mögött nehéz és megoldatlan problémák is vannak. Tudjuk a hit Isten ajándéka a reá hagyatkozás, a rászorultság elismerése. Ezért kell gondolkodnunk és nem botránkoznunk a Biblia ezen igéjéről is „a hit nem mindenkié” (2Tessz.3,2) Látjuk azt is, ha együtt és egyformán nevelik a szülők a gyermekeiket, kikerülve a családból bizony nem garancia, hogy megmaradnak mindnyájan a hit útján.
Az Úr mindenkit szeret, keres és üdvözíteni akar. Árasztja, mint a nap melegét, éltető világosságát a szabad akaratú emberre, azonban akaratát az Úr nem kényszeríti senkire, sem a jó megtételére, sem a rossztól való távoltartásra.
A hívő és hitét gyakorló is csodálkozik, másokon miért nem tudsz hinni, miért nem a Jó Istenben kapaszkodsz. Ha nézzük a folyamatot, egy átfogó életszakaszon, azt kell mondanunk sokan előítélettel vannak és ezért nem akarják befogadni a hit kegyelmét. Nemritkán az egyházban előforduló botrányokra hivatkozva utasítják el mindazt, amit felkínálunk. Az is lehet, nem eléggé hitelesen mutatjuk az utat.
Azután sokan nem indulnak az Úr felé, nincs erő és nincs jó társ, aki önzetlenül segítené. Ha az embernek nincs edzettsége, akkor visszariasztja a küzdelem, nincs élmény és öröm. Ezeken a holtpontokon valakinek át kellene segítenie, de nem szabad hitünket földi személyekhez kötni, mert nagyokat csalódhatunk.
Kegyelem elutasítása, érzéketlenség, és világi hatások nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy hátat fordít valaki a világosságnak. Egy bölcs ember írta, a fény felé fordulj és akkor az árnyék mögéd esik. Az örök életben azért szűnik meg a hit, mert ott nincs árnyék.
Szükségben és bajban sokan kérik az Urat és ígérik, a hűséget csak segítsen, azonban a jó sorsokban elfeledkeznek erről az ígéretről. Nagyon sok embernél a kevélység és a gőg, önzés miatt kerül visszautasításra a hit ajándéka. Úgy vélik, boldogulnak maguk, megoldják maguk. Tekintélyes és nagy emberek, nem hívő mivolta is befolyásol sokakat mintha a hit ellentétes volna a világi tudományokkal.
Látnunk kell alázat kell a hit ajándékának kéréséhez, elfogadásához és megélni azt, hogy Isten nélkül nem mennek a dolgok.
Tapasztalat azonban az, hogy a jó Istennel ketten megyünk valamire.
Ne szégyelljük mondani „hiszek Uram” segíts hitetlenségemen.
Az Úr Jézus prófétai szavai legyenek minden nap előttünk is, hogy el ne veszítsük hitünket: „Ha az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Ez is azt jelzi, van helyünk a világban. Mécsesnek lenni és az is maradni, magunk és mások számára is.
Orosz Lőrinc