„Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőséget olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot fölvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember: megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”/Fil,2,6-8/
Az engedelmesség nem kényszer, vagy passzív alávetettség, hanem szabad odasimulás Isten szándékához. Lehetővé teszi, hogy Istent szolgálja és megtalálja örömét. „… a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki”/Mt,8,27/ A teremtmények – csillagok, égitestek – engedelmeskednek Istennek. Ádám nem engedelmeskedett Istennek.
Az engedelmesség a hit jele és gyümölcse. Az engedelmesség próbatételének veti alá az Úr Ábrahámot. Törtvényhez való hűség nem szolgai alávetettség hanem, szeretetből fakadó szolgálat. Izrael lázadó gyermek volt. Az ember a bűn alatt képtelen Istennek engedelmeskedni. Egynek engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, egynek engedelmessége miatt meg is igazultak. Jézussal és miatta engedelmeskedünk Istennek.
Jézus engedelmes volt szüleinek. /Lk,2, 51/ a törvényes hatóságnak. Szenvedésből engedelmességet tanult./Zs,5,8/ Áldozata a legértékesebb, mert engedelmes volt a halálig. Az Úrnak joga van minden teremtmény engedelmességéhez. Engedelmeskedni az Egyház parancsának, szüleinknek, munkaadónknak, közhatalomnak, Istentekintélye miatt. Saul király engedetlensége. A hivatás követeli ezt. Összetartja a közösséget. Házastársak engedelmessége egymás iránt.
Orosz Lőrinc, ny. plébános