Egyesek szerint a fösvénységből, mások szerint az irigységből származik. Belőle pedig: civakodás, sértés, káromkodás, gyilkosság. Az egyik legsúlyosabb vétek. Rövid őrület. Nem képes uralkodni magán. „Haragudjatok bár, de ne vétkezzetek.” /Zs,4,5,/ A haragvó Jézus képe az árusokra az evangéliumban. A bűnre kimondott jogos ítélet volt ez. Nincs olyan indok, amely megengedhetővé teszi a haragot. A belső harmóniát fenyegeti. Megrontja az ember Istenhez és emberhez való kapcsolatát. A türelmetlenségből származó harag vétek, a buzgóságból fakadó erény. Azt akarja, hogy rossz érje a másikat. Megsebez mást. Türelemmel lehet szembe szállni vele. Az ördög táplálja a harag tüzét. A szív haragja: fennhéjazás. A száj haragja: káromkodás. A cselekedet haragja: gyilkosság. Összetöri a szeretet kötelékét. Leplezni nehezen lehet. A haragvó ember őrjönghet. Kiül az arcra, nem lehet eltitkolni. Az ilyen ember az állat szintjére süllyed. Az Úr az utolsó ítéleten eljátssza a haragot. A haragot. Az a harag, amely a személy ellen irányul és a megbüntetést akarja ez főbűn. Az a harag, amely a vétek ellen irányul erényes viselkedés. Fecsegő az ilyen ember. Krisztus esetében az észnek volt alárendelve a szenvedély és ez buzgóság. A harag igen nagy társadalmi veszéllyel jár. Fontos a keresztény ember szelídsége. Elmélkedés Krisztus szenvedéséről. Társas jellegű bűn a harag. A szeretet a sértést nem tarja számon. A harag a gyengékre jellemző szenvedély. A sebezhetőség segít a kialakulásban. A kiváló ember, ha megvetés éri, haragra lobban. Méreg = hamar elmúlik. Mánia = megmarad. Düh = a bosszúra fókuszál. Rossz harag és jó harag. A harag, mint bűn és a harag, mint buzgóság. Távolságtartással tekintsünk a sértésre, derűsen szemlélni az eseményt. Ne legyünk fogékonyak a bűnös haragra.
Orosz Lőrinc, ny. plébános