„Ha meg nem változtok és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába.” /Mt,18,3-5/
A világi életben nemigen állítják a gyermeket példaképnek, de a Bibliában Jézus mégis ezt teszi. A tanítványok is versengtek, nemcsak az érdekelte őket ki a legnagyobb a mennyek országában, hanem igényt tartottak Jézus mellett az első helyre. A Mester a realitás szintjére visszahozta őket. De lássuk milyen vonatkozásban jelkép és példakép a gyermek. A tiszteságnak, ártatlanságnak és a hitnek a jelképévé vált a gyermek. Ajándékba kap mindent a gyermek, még nem tud érte megdolgozni. Őszintesége utal arra, hogy őt még nem szennyezte be a világ. Bele tud feledkezni a játékba az életbe, nem érzi a gond nyomasztó voltát. Mosolya tekintete, nem félrevezető. A gyermek keze, nem szokott ökölbe dagadni. A jóság felé fordul és megérzi kiben bízhat meg. Szemének csillogása, lelkének tisztasága megfog bennünket, Ő még nem játssza meg magát. A hit világába bele tudja élni magát, csak sokszor a felnőttek hamar lerombolják ezt a gyönge hajtást. Öröme őszinte és kézzel fogható, nemcsak a mesékből táplálkozik, hanem élteti őt is a személyekhez fűződő kapcsolat. Tragédia, ha nem kapják meg azt, ami éretté teszi őket. A gyermekek és a szegények vannak legközelebb Isten országához. A Bibliában a gyermekek az igazi tanítványokat jelképezik, ilyeneké az Isten országa. A gyermek egyszerű lélekkel fogadja az életet, mint az Atya ajándékát, és nem, mint valami kijáró dolgot. Az igazi nagyság titka, kicsinnyé lenni, mint a gyermek. Boldog, aki befogad egyet a kicsinyek közül, de jaj annak, aki megbotránkoztat, mert angyalaik látják az Atyát színről-színre. Nem szabad megrekedni a gyermek szintjén, aki tejjel táplálkozik. Sz. Pál mondja amikor férfivá lettem elhagytam a gyermek szokásit és Isten Igéjének szilárd táplálékával élek. Jézus mondja, engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, mert ilyeneké Isten országa. Feladat: befogadni, növekedni, és hálásnak lenni az Úrnak, mert mindent Tőle kapunk. Az Úrral kapcsolatban érvényes, hogy merjünk kicsi lenni, mert ez is része az alázatosságnak és Ő ezzel emel fel bennünket. Boldoggá tesz, már itt a földön is az a tudat, hogy olyan Atyához tartozunk, akinek szüksége van ránk, nem vagyunk terhére, nem marad adósunk, hiszen Fiát adta értünk. Ha élem ezt a gyermeki bizalmat akkor kísér az a tudat is hogy nem vagyok árva és elhagyott. Jézus tanítása nyomán előttünk álla gyermeki lelkület, amely példaértékű, nem kell viszolyogni tőle, hanem éljük, hogy Isten gyermeke vagyok.
Orosz Lőrinc, ny. plébános